„A filozófia az élet szárazdajkája, aki a gondunkat viseli – de nem táplál minket.” (Kirkegaard)

„Az Univerzum nem csak furcsább, mint amit feltételezünk, de annál is, mint amit egyáltalán feltételezni tudunk.” (J. B. S. Haldane)

SETI: a hipotetikus idegen civilizációk kutatásáról

„Nem vesztegetem az időt annak ecsetelésével, hogy az egész filozófiából a legérdekfeszítőbb témát választottam. Úgy tetszik, mindennél jobban kellene érdekelnie minket, hogyan is keletkezett a világ, amelyben élünk, vannak-e más, ehhez hasonló világok és élnek-e ott is élőlények; de hát végtére is bajlódjon ezzel, aki akar.” (Fontenelle: Beszélgetések a világok sokaságáról)

Nem vesztegetem az időt annak ecsetelésével, hogy az idegen civilizációk léte vagy nem léte olyan kérdés, amelyről mindenkinek megvan a leginkább megingathatatlan véleménye. Nekem is (természetesen). De ahelyett, hogy rögtön előállnék a sajátommal, inkább kezdjük egy viccel, amelyben Sherlock Holmes és dr. Watson elmennek kempingezni. Valamikor éjszaka Holmes egyszer csak felrázza Watsont. „Ismeri a módszeremet”, mondja. „Nézze a csillagokat; mire következtet belőlük?” „Nos, szabad szemmel is rengeteget látok, pedig a légkör, a távolság és az egyéb tényezők korlátozzák a megfigyelhetőségüket. Tehát millió és millió, sőt, száz- és százmilliárd lehet belőlük. Mivel pedig tudom, hogy a Nap egy átlagos csillag, ezért okkal tételezem fel, hogy más átlagos csillagok körül is keringenek bolygók, és közöttük biztosan akad olyan is, amelyen megjelent nem csupán az élet, de az értelem is. Elvégre, ha a Föld átlagos, akkor a rajta lejátszódó folyamatok is azok. Tehát az ugyan nem tudom megmondani, hogy ugyanolyannal-e, mint a miénk; rovarszerű, összetett szemmel vagy éppen más hullámhosszt használva, de biztos vagyok benne, hogy ugyanebben a pillanatban egy távoli naprendszer egyik bolygóján egy hozzám hasonló értelmes lény éppen a csillagokat bámulja, és azon tűnődik, hogy egyedül van-e az Univerzumban.”
Mire Sherlock Holmes: „Watson, maga idióta. Ellopták a sátrunk.”
Watson esete a sátorral már csak azért is illik témánkhoz, mert az átlagossági elven alapuló érvelés (=a Föld/Naprendszer egy átlagos hely, tehát…) az idegen civilizációk után kutatók között meglehetősen népszerű. És ehhez hasonló megközelítés található egészen szélsőséges formában Bernard le Bovier de Fontenelle kimondottan szórakoztató és gondolatgazdag, 17. század végi könyvében is, amely a Beszélgetések a világok sokaságáról címet viselte. És persze ő is ugyanúgy a sötétben tapogatózott, mint az ókori görögök – vagy éppen mi a 21. század elején.
Vagyis az idegen értelmes lények létének vagy nem létének problémája az egyik „nagy továbblélő” a tudomány történetében még akkor is, ha ma mást értünk a világok sokasága vagy éppen lakottsága alatt, mint mondjuk 1277-ben vagy 1686-ban, Fontenelle művének megjelenésekor; illetve 1877-ben, amikor egy Schiaparelli nevű olasz csillagász csatornákat vélt felfedezni a Marson, és különösen izgalmas kérdés, hogy mondjuk száz év múlva mi lesz a helyzet. Mindenesetre a különböző korok kutatói mindig azt hitték, hogy már megfelelő eszközökkel rendelkeznek a válaszhoz – és ez eddig sosem volt így.