Fizika témájú viccek

Ezúton köszönöm meg mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez az oldalhoz!

Tisztelt Uram,

A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi - remélem kielégítő - leírást áll módomban közölni. Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy egy kevés (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben a kezemben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában az épület oldalára szerelt (teherszállításra szolgáló) csigával eresztem le. A csiga kötelét a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél végén levő ládát oldalra húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kg-nyi téglát. A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy a testsúlyom 84 kg. Meglepetésemben - amelyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földről - elveszítettem lélekjelenlétemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Igy aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdem az épület oldala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zúzódásoknak és a törött kulccsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amíg jobbkezem ujjai két izület mélységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és a belémhasító fájdalmak ellenére erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egyidőben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott és az ütődés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott. Had emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim és altestem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze három gerinc-csigolyám roppant össze. Azonban ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem és láttam a felettem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan itélőképességemet és elengedtem a kötelet.

Megtörtént eset: kísérleti fizika szigorlat, ELTE

- Miért döntik meg az úttestet a kanyarokban ?
- Hogy lefolyjon róla a víz!
- Na de melyik oldalra döntik? Gondolkozzon, nem mindegy!
- Arra az oldalra, amelyiken az árok van!

-Tanár úr! értem már a fékezőrácsot!
-Hallgatlak, fiam.
-Tegnap nagyanyám kertjébe berohant egy autó.
-???
-Hála a jó erős kerítésnek, a házat már nem törte össze.

-Mi az ellenállás mértékegysége?

- Partizán/négyzetkilométer!

Az öngyilkos elektron gyászjelentése:

Örvényáramokba vetette testét a Wheatston-hídról.
Élt: 17ns-ot

Ahogy egy elektronikus mese kinézne

Hol volt, hol nem volt, talán a T₀ időben, volt egyszer egy szerény, azonban jól megméretezett négypólus, akit Áramnak hívtak. Áram egy szerényen berendezett dual-in-line tokban lakott. Szerénysége ellenére Áram szerette a komfortot, így transzduktori fizetéséből tellett hideg-meleg telítési áram bevezetésére is, amely zord időjáráskor felmelegítette zárórétegét. Áram már régebben ismerte Ionocskát, kihez átviteli karakterisztikája vonzotta. Ionocska kedves kis induktív tekercs volt, áramkörei mentesek a legcsekélyebb hibaszögtől. Áram rajongott érte, ami érthető, hiszen Ionocska remanens ferrit teste, szimmetrikus impedanciája és módfelett harmonikus félhullámai már a kiszolgált Leydeni Palack dielekrtikumát is átütötték ( és ez nem semmi )! Ionocska édesatyja, a népszerű Cosinus Fi, aki elismert ipari mágnes és nagy teljesítménytényező, már konkrét kapcsolást tervezett leánykája jövőjérõl. Csak egy jól meghatározott névértékű, elismert kapacitással kívánt kapcsolatot létesíteni. Ámde most is közbeszólt a megbízhatósági valószínűség, már ahogy az gyakran történni szokott... Egy napon Ionocska pikofarádjával hazafelé tartott a fodrásztól - ahol félhullámait rakatta be - , midőn a pikofarád szűrőláncába egy fűrészfog akadt. Örvény Áram minimális futási idővel odasietett, és sikerült is Ionocska vadrezgéseit (még amplitúdómaximumuk előtt) lecsillapítania és egyenirányítania. Csatolási tényezőjük növekedtével Áram meghívta Ionocskát a Differenciál Klubba vacsorára. A Differenciál azonban reflexió miatt zárva volt. Nem tesz semmit - vigasztalta Ionocska, ma már több kiló Hertzet ettem, ügyelnem kell az erővonalaimra. Áram ürügyet talált, és Ionocskát körutazásra hívta Sztátorba. Az inflexiónál mindig rosszul leszek! - hárította el a csábító meghívást Ionocska. Végül mégis vállalkozott ( ellentétben atyja intelmeivel ) egy kisebb frekvenciamenetre a közeli szórt mezõben. A komplex sík felett lassan leereszkedett az este, csak az égen ragyogtak a csillag-delta kapcsolások. Csupán egy magányos oszcillátor röpködött a fejük felett, valahol szelíden csobogtak a rövidhullámok, és halkan zúgtak a reduktorok. A Wheatstone-hidnál Áram mágneses terébe vonzotta Ionocskát és így élvezték a modulációt.... és ma is rezegnek, ha azóta le nem csillapodtak.