MEZŐGAZDASÁGI ÉPÜLETEK - TERVEZÉSI TANULMÁNYOK - VETŐMAGÜZEM

  • Vetőmag előállításának folyamata, a hozzá kapcsolódó berendezések és épületek [Király László] 2007.09.24.

    Egy vetőmagüzem épületeit szigorúan a vetőmag előállítás munkafolyamatának résztevékenységei határozzák meg. Jellemzően nagy mennyiségű nyersanyagból állítanak elő készterméket egymástól élesen elkülönülő épületigényű résztevékenységeket tartalmazó munkafolyamat során. Egy kukoricát feldolgozó vetőmagüzem munkafázisai:

    1. betakarított termény pillanatnyi tárolása (fogadógarat)
    2. fosztás, válogatás
    3. szárítás
    4. morzsolás
    5. raktározás (raktár, siló)
    6. osztályozás, tisztítás, csávázás
    7. zsákolás, készáru raktározás

    A betakarított termény billenős teherautókon érkezik a vetőmagüzembe. Előzetes mázsálás (hídmérleg a kapunál) után a fogadógarathoz (1) áll a tehergépkocsi. A fogadógarathoz rámpa vezeti fel a tehergépkocsit. A teherautó beálló méretei magától a tehergépkocsitól függenek. Fogadógarat és teherautó beálló hossza lehet két teherautó szerelvény hosszú is. 3 méter szélesség és pótkocsis teherautónként 16 méter hossz megfelelő a legtöbb típusnak. Tervezhető esőtető is a fogadógarat fölé, de nem szükséges.

    A fogadógarattól szállítószalag továbbítja a terményt a feldolgozó épületbe. Itt történik a kukoricacső fosztása, majd a fajtaidegen elemek kiválogatása (emberi munkaerő). Az ezen munkafolyamatok épületeit teljes mértékben a benne elhelyezett gépészeti elemek (fosztógép, szállítószalagok) és az ezek mellé állított emberi munkaerő helyigénye határozza meg. Itt nincs szükség különösen nagy fesztávú szerkezetekre, azonban mivel a munkafolyamatok egymás feletti szinteken zajlanak, a belmagasságnak nagynak kell lennie. Ez az egyetlen épületrész a termelés épületei között, mely hőszigetelést és légkondícionálást igényel (az itt dolgozó munkások miatt).

    A fosztott, válogatott kukoricacsövek a szárítóba kerülnek. A szárító tulajdonképpen két részből áll: magából a szárítókamrából és a hozzá csatlakozó szárítóberendezés (2) (gázüzemű szárító, befúvóberendezés + ennek elektromotorja). A gépház levegőztetését nagyfelületű szellőzőkkel kell megoldani (3). A nyersanyag 30-35%-os nedvességtartalommal kerül ide, a végtermék 12,5 (maximum 14) %-os. A csíraképesség megtartása érdekében 42-43°-nál nagyobb hőmérsékletet alkalmazni nem lehet. 1% nedvességelvonáshoz 3-4 óra szükséges, a teljes szárítás így 80-90 óráig is eltarthat.

    Szárítás után a kukorica a morzsolóba jut. A kiszárított termény már csak fedett (nedvességtől védett) szállítószalagon haladhat. Itt a szemeket választják el a csőtől. Itt kerül sor az előtisztításra is: a szemeknél nagyobb frakciókat a fölöző rostákkal, a szemeknél kisebbeket az aljazó rostákkal, a szemeknél könnyebbeket pedig elszívással távolítják el.

    A szárított, lemorzsolt, előtisztított szemes kukoricát már hosszabb ideig is el lehet tárolni jelentősebb károsodás veszélye nélkül. A tárolás raktárakban vagy silókban történhet. Raktárakkal (4) szemben követelmény a szilárd, vízhatlan aljzat. Szerkezeti felépítménye legtöbbször acéltartókból készül (szerelt szerkezet: gyors, olcsó kivitelezés, nagy fesztáv-kis keresztmetszet). Falkialakítása kb. 2 méterig beton (eddig töltik fel kukoricával), az épület tartóoszlopai a burkolat külső oldalán állnak (hogy ne legyen takaríthatatlan zúg a raktérben). Célszerű a tolóajtós nyílászárás. Betárolás mennyezet közeli fedett futószalagon, kitárolás szállítógéppel. Míg a raktár jellemzően horizontális létesítmény, addig a siló jellemzően vertikális. Magassága a 15 métert is eléri. Ennek egyik típusa a Butler-siló (5), melynek átmérője 12 méter is lehet. Szerkezetét nézve belülről függőleges bordázattal merevített vízszintes hullámú acél hullámlemez falú szerelt építmény. Szintén acél, ám lemezekből csavarozott és karcsúbb alakú sillókat gyárt a Vitkovice cseh cég (6).

    A következő munkafázis a szemek osztályozása szélesség (környílású rosta) és vastagság (hasítéknyílású rosta) szerint. Ez a kondícionáló toronyban történik. Általában négy frakcióra osztják a szemeket:

    Frakció magyar neve Frakció angol neve Szélesség (mm) Vastagság (mm)
    Nagy gömbölyű Large round (LR) 10,25-8,5 5,5-7,5
    Nagy lapos Large flat (LF) 10,25-8,5 3,5-5,5
    Közepes gömbölyű Medium round (MR) 8,5-6,75 7,5-5,5
    Közepes lapos Medium flat (MF) 8,5-6,75 5,5-3,5


    Tehát a 6,75 mm-nél kisebb és a 10,25 mm-nél nagyobb szélességű, valamint a 3,5 mm-nél kisebb és a 7,5 mm-nél nagyobb vastagságú szemek vetőmagnak alkalmatlanok, ezeket takarmányozási célra értékesítik. A végső tisztítás szeparátorral történik. Ez a szerkezet fajsúly szerint osztályozza a rákerülő anyagot. Így lehetőség nyílik a sérült szemek és egyéb szennyeződések kiszűrésére. Ezután a vetőmag frakciónként tartályokba kerül. Utolsó lépésként a csávázógép gombaölő szert (igény szerint rovarölőt is) porlaszt a szemekre.

    A folyamat végén a kész vetőmag zsákokba kerül, majd raktározásra kerül a készáruraktárakban. Ezen épületekkel szemben támasztott legfontosabb igény a nagy fesztáv és a kevés közbenső támasz. Ennek oka, hogy a zsákolt készterméket raklapokra fóliázva tárolják, mozgatásukhoz targoncát használnak. A lerakatok közt tehát biztosítani kell a helyet a targoncás közlekedéshez is. A nagy fesztávok (18, 24, sőt 30 méter) miatt a szerkezet acélból gazdaságosabb, mint vasbetonból. Az ilyen méretű raktárak ezért jellemzően acél rácsostartó szerkezetűek. A tartóoszlopok azonban nemritkán vasbetonból, sőt, téglából falazva készülnek. Ezen létesítményeknél a hőszigetelés nem szempont, így a csarnok burkolata szimpla hullámlemez. A födémkialakítás enyhe (3-5%-os) lejtésű lapostető (mely lejtést már a rácsostartó megadhatja), a vízelvezetés a külső falakhoz történik (itt víznyelő+csatorna). Ezért nem célszerű egymás mellé szorosan nagy fesztávú csarnokokat telepíteni, mert a vízelvezetés kikerülhetetlenül az épületegyüttes közepére kerül. Ez beázásveszélyt hordoz magában. Bevilágítás történhet felülvilágítókon át, vagy homlokzati ablaksávokon.



    A tanulmányt készítette: Király László