Rózsa Péter : Glasstec 2006.

A cikk megjelent: A Mi Otthonunk 2006/12.-2007/01. számában

A Joseph Paxton által tervezett, 1851-ben megépült londoni Kristálypalota óta az üveg ipari méretű gyártása és építészeti felhasználása töretlen fejlődésnek indult. Ez is közrejátszott abban, hogy korunk építészete a stílusok kötöttségétől meg tudott szabadulni. Ezen túlmenően talán nincs még egy olyan építőanyag, ami olyan rohamos és nagy ívű fejlődési folyamaton ment volna át, mint az üveg az utóbbi közel két évtizedben. Az üveggyártási csúcstechnológia évről évre képes új meglepetéssel előállni. A hagyományosan Düsseldorfban megrendezésre kerülő nemzetközi Glasstec kiállítás többnyire az üveggyártás gépeinek és eszközeinek bemutatására szakosodott, ugyanakkor a kiállító cégek és fejlesztő intézetek komoly hangsúlyt fektetnek az építészekkel való párbeszéd erősítésére, ezáltal is igyekeznek az üvegben, mint anyagban rejlő lehetőségeket maximálisan kiaknázni. Az idei, 2006. október végén megrendezett kiállítás látogatottsága ismét rekordot döntött, ugyanis azon több, mint 54000 látogató (84 országból, 60 százalékuk külföldi) vett részt, és 46 országból 1300 vállalat, szövetség és intézet képviseltette magát. Ezek a számok az üveg pozíciójának további erősödését igazolják, a benne rejlő még számos innovatív lehetőség a szakma figyelmét továbbra is megragadja, foglalkoztatja.

Az új gyártási technológiák eredményeként megjelenő számos anyagszerű és formai variáció óriási eszközkészletet generált az építészek számára. A lehetőségek ilyen hatalmas tárháza korunk építészetére nézve érdekes kihívást jelent. Véleményem szerint az újdonság erejével ható megoldások hirtelen azonban új problémákat, új kérdéseket is felvetnek. Az üveget jó építőanyagnak ismerem, elsősorban azért, mert tartós. Mégis, élettartama, azaz hogy túléli-e a divatot, minőségi kérdés, nem az anyag jellemzőitől függ. Ilyen értelemben egy eszköz, mellyel éppúgy lehet jól és felelőtlenül is bánni. Sikere, életünkben betöltött szerepe elsősorban attól függ, hogy milyen téri körülmények között és hogyan kerül alkalmazásra.

A Glasstec kiállítás résztvevői nagy hangsúlyt fektettek a környezettudatos tervezés lehetőségeinek ismertetésére, illetve a napenergiában, mint természetes energiaforrásban levő potenciál kihasználhatóságára. A kiállítás egyik leginkább megragadó része az üvegszerkezetekbe integrált, fotovoltaikus eljárással működő, elektromos áramot termelő modulcellák bemutatása volt. Építészeti alkalmazásuk nagyon változatos lehet. Megfelelő tájolással a homlokzatokon, tetősíkon, vagy akár szabadtéri árnyékoló- rendszerként történő felhasználásuk lehetőség a szoláris energia hasznosítására, mindamellett sokszínű és változatos textúrájú felületeket képezhetünk a segítségükkel. A gyártók felkészültségét igazolja, hogy mindezen technológiák már komplett fotovoltaikus homlokzatburkolati rendszer formájában is jelen vannak a piacon. A modul elemekből álló rendszer, a táblás homlokzatburkolatok mintájára, a hátszerkezethez rögzített készülő vázra könnyen és gyorsan szerelhető.

A fényáteresztő hőszigetelés alkalmazása példa arra, hogy miként lehet a kellemeset a hasznossal összekötni. A kétrétegű üvegezés közé bezárt, fényre nem érzékeny üvegszálas hőszigetelés nem csak a hővédelem szempontjából jelentős, hanem a mögöttes terek természetes fénnyel történő bevilágításában (kettős energiatakarékosság) is jelentős szerepet játszhat. Felhasználása külön érdekessé válhat olyan csarnokokban, ahol a nagyobb belmagasság miatt teljes üvegezés már nem indokolt, azonban lehetőség adódhat arányaiban nagyobb alapterületen történő természetes megvilágításra és egy barátságosabb belső (munka-) tér kialakítására. Hasonló alapelven működik az ún. szoláris környezeti fal, amely mindazon túl, hogy fényáteresztő felületként alkalmazható, a napsugárzást fűtési energiaként is képes hasznosítani.

Egy francia innovatív kísérlet eredménye a két üvegréteg közé integrált, kollektorként működő lamellarendszer. A lamellák mögött kígyózó csövezés télen a napenergiát fűtésként képes hasznosítani, nyáron árnyékolóként működik.

A hőszigetelő üvegek gyártásában is egyre precízebb technológiák jelennek meg. Vákuumos hőszigetelő üveggel az 0,3-0,4 W/m2K-es U-értéket is el lehet érni. Figyelemre méltó, hogy léteznek már olyan berendezések is, melyekkel réteges üvegszerkezeteket ívesen is lehet már gyártani. Float üveget például 4-19 mm-es vastagságig, 1100 mm ívmagassággal, akár többször görbülten is lehet már gyártani.

A Hamburgi Műszaki Egyetem egy német cég segítségével újszerű fejlesztéssel állt elő, mely az „üvegacél” nevet viseli. Ez a kísérlet már túlmutat a hagyományos üvegezett acélszerkezeteken, ugyanis ebben a konstrukcióban az acél elemek mennyiségét a végletekig minimalizálták. A szerkezet a vasbetonhoz hasonló elven működik, a húzást acél rudak veszik fel olyan módon, hogy az üvegszerkezet kizárólag csak nyomásra terhelt. Szemléltetésképpen egy 6.6 m fesztávolságú, 1.2 m széles hidat a rávezető lépcsőkkel és egy 2,4 m átmérőjű üveg „focilabdát” állítottak ki, ami a látogatók körében méltán nagy érdeklődést váltott ki. Jelenlegi ismeretek szerint hasonló szerkezetek egészen 10-12 m fesztávolságig, 3 m szélességig készíthetők. A födémszerkezetként való alkalmazás lehetőségeit jelenleg vizsgálják. A transzparens elemek dominanciája által eddig nem látott könnyed szerkezet lett az eredmény.

Nem teljesen újszerű gondolat, mégis sikeres kísérlet a rétegelt-ragasztott üveg, mint teherhordó szerkezet alkalmazása. A RR-fa szerkezetekkel ellentétben a rétegek itt célszerűen a tartó síkjával párhuzamosak, egészen 7 m-es hosszig gyárthatók. A fólia segítségével ragasztott üveg más formában, üreges összetett keresztmetszetű pillérként is megjelent. Az éleken kapcsolóelemekkel összefogott, transzparens, zárt keresztmetszetű támaszok akár 6-8 m magasságig is gyárthatók. Erre a célra megfelelő, ragasztott üveg elemek íves kivitelben a tábláknak további szerkezeti merevséget biztosíthatnak.

A pontmegfogásos üvegszerkezetek terén is rácsodálkozhattunk egy újításra. Ez esetben az ún. spider megfogások helyett (mégis rokon elven) az üvegtáblák a sarkokon, átlyukasztás nélkül, egy hornyolt kör tárcsa segítségével kapcsolódnak egymáshoz. A rögzítőelem és az előregyártás ezáltal egyszerűsödhet, ugyanakkor a szerkezet megjelenése éppúgy könnyed maradhat, főleg az acél huzalos merevítés segítségével. A kiállítók között meglepően nagy arányban voltak jelen távol-keleti vállalatok is. Ezáltal a hagyományos pontmegfogó szerkezetek és a legkülönbözőbb kapcsolóelemek kínálata is jelentősen kibővült.

Az anyagszerűségben rejlő lehetőségek, fényáteresztő képesség, a tükröződés, a fénytörésben rejlő egyéb kreatív hatások napjainkban sok nemzetközi fizikai kutató intézetet foglalkoztatnak. Több szervezet különdíját és elismerését vívta ki magának például az ún. textil aquarell üveg. Az gyártás során az üvegszerkezet rétegei közé selyemréteget illesztenek. Ez érdekes színjátékra ad lehetőséget, mindamellett változatos fénytörés és interferencia-jelenség alakul ki a felületen. Az üveg világából egy másik, a kiállításon nagy érdeklődést kiváltó technikai bravúr az átlátszóságát elektromos feszültség hatására megváltoztató, ún. fotoelektrokróm üveg.

Egy olyan nagyméretű tintasugaras plotter-t is bemutattak a kiállításon, amely a számítógépen szerkesztett fotót vagy képet közvetlenül egy álló síküveg lapra képes nyomtatni. Az eljárás majdnem teljesen megfelel a papírra történő nyomtatás technológiájának. Ezen kívül több helyen is láthattunk különféle textúrázott és mintás üveglapokat. Azonban ellenérzést váltott ki bennem amikor például padlón kavicsutánzatú vagy falon márvány- és fautánzatú üveget láttam, szerintem ez távol áll az őszinte anyagszerűségtől. Úgy gondolom, hogy az építészeknek nagy a felelőssége abban a tekintetben, hogy képesek-e a rengeteg felkínált lehetőségből a valódi esztétikai minőséget létrehozni.

A még kiforratlan eszköztár veszélyét elsősorban abban látom, hogy könnyen populárissá válhat, míg az építészet főleg a gyakorlati igazoltság hiánya miatt még sok tekintetben felkészületlen az alkalmazást illetően. Emiatt fontosnak tartanám a folyamatos véleménycserét, a tapasztalatok megvitatását, mind az építész-társadalomban, mind pedig a laikusok körében. Egy friss példa, ahogy a klasszikus, teljes üveghomlokzatú (ált. függönyfalas) épületek dömpingje lecsengett. Ezek a nemrég még annyira divatos és csodált épületek a maguk tükröződésével, hideg nyitottságával már elvesztették dominanciájukat. Üveghomlokzatok valószínűleg mindig is fognak készülni, de tartós megbecsülést csak akkor vívhatnak ki az épületek, ha azokat valódi építészeti filozófia hozta létre. Ez pedig túlmutat az aktuális csúcstechnika által létrehozott anyag- és szerkezeti jellemzőkön.

A kortárs építészeket érthető módon külön foglalkoztatják a működtethető (pl. nyitható) és az interaktív homlokzatok (mint információhordozó felület) tervezésének lehetőségei. Talán még ritkán beszélünk viszont arról, hogy épületeink az üvegezett felületek révén éjszakai megvilágításnál környezetükkel új kontextusba kerülnek. Ahogy a belső tér kivetül a homlokzatra, érdekes párbeszéd alakulhat ki az épület és környezete között, melyet a különböző színek, fények és a transzparens felületek milyenségével, megfogalmazásával tudatosan szabályozhatunk is. A kiállításon rengeteg érdekes megoldást láthattunk az üvegezett felületek és a mesterséges fény játékára. Lehetségessé vált például apró világító led-ek elhelyezése üvegtáblák között úgy, hogy a vezetékek teljesen láthatatlanok maradnak.

A Nyugat-Westfáliai Építészek Szövetsége által kiállított paravánokon néhány figyelemre méltó, a térségben zajló, korszerű, energiatudatosságra törekvő projektet mutatottak be. Nyilvánvalóan a Glasstec alapvetően nem erről szól, mégis jelzés értékűnek tartom, hogy a gyártási technológiák mellett az üveg építészeti vonatkozásai is a látókörbe kerültek. A kiállítás keretein belül tartott konferencia- sorozat részeként idén először az építészek részére továbbképzési lehetőséget is biztosítottak „Reflexiók – Üveg az építészetben” címmel, a legnagyobb német építészeti kamara (AKNW) szervezésében.

Fontosnak érzem kiemelni a Glasstec kiállítás egy számunkra jelentős momentumát is. Ez évben történt ugyanis először, hogy a Magyar Üvegipari Szövetség és az ITD Hungary szervezésében konferenciát tartottak, melynek célja a hazai üveggyártásra, forgalmazásra és felhasználásra Európa és a világ figyelmét felhívni, a partneri lehetőségeket megvitatni. A rendezvény sikere a várakozásokat felülmúlta, az érdeklődők nagy számban jelentek meg. Mindezt az is igazolja, hogy a szervezők elmondása alapján a kiállítás megnyitójára kevesebben voltak kíváncsiak, mint a „Made in Hungary” cím alatt futó konferenciára.

Rózsa Péter

Budapest, 2006. október 30.