bevezetés
bioetika
biopunk
biokalózkodás
biokonzervativizmus
demokratikus transzhumanizmus
embertökéletesítési technológiák
extrópiánus alapelvek
hedonisztikus imperatívusz
kongitív szabadság
krionika
liberális eugenika
szingularitás
transzhumanizmus
biokonzervativizmus:
az ember genetikai, valamint kiegészítő eszközökkel történő átalakiításának részleges vagy teljes elutasítása. Ezen irányzat képviselői rendszerint vagy jobboldali, vallásos/kulturálisan konzervatív alapelveket vallanak, vagy pedig a bal oldali, konvencionális környezetvédőkhöz tartoznak. Az ember átalakításának ellenzése mind a két esetben a "természetes" emberi mivolt védelmén alapul, és ennek megfelelően abszolutizálja jelenlegi állapotunkat.
A kérdéskörrel kapcsolatban a legszélsőségesebben elutasító álláspontot vallókat bioludditának szokás nevezni.
A minden bizonnyal legismertebb, biokonzervativ gondolkodó az a Francis Fukuyama, aki egy 2004. decemberében a Foreing Policy című folyóiratban megjelent cikkében lényegében azt állította, hogy a transzhumanizmus "a világ legveszélyesebb ideája" még akkor is, ha "csábító [lenne] azzal elintézni az egészet, hogy furcsa kultusz csupán, nem több mint a túlságosan komolyan vett science fiction".
A biotechnológia alkalmazása azonban - mondja Fukuyama - oda vezethet, viselkedésbefolyásoló szereket állítunk elő; megnöveljük az izomtömeget vagy éppen szelektív módon töröljük az emlékeket és előre meghatározzuk, hogy milyen legyen a jövőben megszülető gyerek neme, és miközben több mint valószínű, hogy a társadalom nem veszi át az egyik pillanatról a másikra a transzhumán értékrendet, annak nagyon is fennáll a veszélye, hogy anélkül engedünk a biotechnológia csábításainak, hogy alaposan átgondolnánk, hogy ennek milyen morális következményei lehetnek. Ugyanis "A transzhumanizmus első áldozata az egyenlőség [eszméje] lehet", ugyanis ha megjelenik egyfajta "tökéletesebb" ember, akkor értelmetlenné válik az eddigi elképzelés. Másfelől az ember az evolúciónak köszönhetően olyan, komplex lénnyé vált, ami több, mint a részei összessége, és határozottan kockázatos azt állítani, hogy képesek vagyunk "kijavítani" a hibáit, mivel "jó tulajdonságaink szorosan kötődnek a rosszakhoz: ha nem lennék erőszakosak és agresszívek, akkor nem lennénk képesek megvédeni magunkat; ha nem nem éreznénk különlegesnek és egyedinek magunkat, akkor nem lehetnénk lojálisak a hozzánk közel állókkal; ha nem lennénk féltékenyek, akkor nem lehetnénk szerelmesek. Még halandóságunk is alapvető szerepet játszik fajunk egészének túlélésében és alkalmazkodásában", és ha "a környezetvédelmi mozgalmak arra tanítottak minket, hogy legyünk alázatosak és tartsuk tiszteletben a természetet", akkor nem meglepő az a következtetés, mely szerint "hasonló alázatossággal kell az emberi természethez viszonyulnunk. És ha ezt nem tesszük meg hamarosan, akkor akaratlanul is arra bíztatjuk a transzhumanistákat, hogy torzítsák el az emberi természetet genetikai buldózereikkel és pszichotropikus üzletközpontjaikkal."
Fukuyama négy, az emberiségre nézve veszélyes tudományos fejleményt említ magyarul is olvasható, Poszthumán jövendőnk című könyvében:
- az agyra, illetve az emberi viselkedés biológiai alapjaira vonatkozó tudásunk robbansászerű gyarapodása
- neurofarmakológia (amit többek között a Prozac is képvisel, vagyis az érzelmek és a viselkedés biokémiai szabályozása)
- az élet meghosszabbítása
- génmanipuláció
http://georgeovermeire.nl/transhumanisme.nl/fukuyama.html